lépcsők

Ezen a helyen sok lépcső van. Szellemileg és fizikailag is sokat kell mászni rajtuk ezen a hegyen itt Németországban. Minden reggel 6-kor kelünk, ima, elmélkedés, reggeli, munka, aztán kéthetente/hetente beszélgetés a lelki vezetővel, az egész személyiségemmel szembesítve vagyok, újabb és újabb látószögekből, mindez idegen nyelven. Kemény lelki kiképzésben vagyok itt, el kell mondjam. Dolgozok magamon.
...meg közben fizikai lépcsőkön is. Kettőt már lebontottunk, egyet most újra is építünk, meg van egy pár, amihez nem nyúlunk, de mind érdekes:
Az első a legújabb. Ezt a hat fokból álló lépcsőt a múlt héten rakták össze. Az első kép jobb alsó sarkában látható kőfalból jómagam bontottam el kb. 1 métert kínkeserves munkával, hogy az új alkotmány elférjen. Aztán ástam egy 60 cm mély árkot a beton alapnak. Amikor az elkészült nekem már nem maradt munkám ezen a helyszínen. A profik építették a beton alapra a lépcsőt tartó betontömb zsaluzatát és kiöntötték a formát, hogy aztán rápakolják az egyenként 200 kg körüli gránit lépcsőfokokat. Már elkezdték felépíteni a jócskán meghosszabbított kőfalat is a lépcső mellé, meg köré. A lépcső a kastély kávézójának teraszára vezet. A terasz elég hepehupás, de ez nem az építkezés miatt van. Eleve így nézett ki, szóval idén még ezt is szétkapjuk, kicsit aláalapozunk, megmagasítjuk és szép egyenletesen újra kirakjuk a járólapokkal. Mozgássérült rámpa is lesz... már úgy várom, hogy milyen lesz, amikor végre elkészül. Nagyon élvezem, hogy én beledolgozhatok időnként.

A második lépcső, amit bemutatnék még nem létezik... körvonalazódik. A képeken látható a ház déli oldala alatt magasodó kőfal nyárvégi állapota, és a tegnapi állapot. A 30 méternél is hosszabb fal felújítása, vagy inkább rekonstrukciója már évek óta tart és most lett kész. Két lengyel kőműves dolgozott rajta... elképesztőek - a fal teteje hosszában a harminc méteren valami 3 mm-t tér el a vízszintestől. Lézerrel méregették valahogy a munkavezetőink. Jó, persze itt a fal vége már nem vízszintes, ahol fényképeztem, mert eme ferde rész mögött egy lépcső lesz. Eredetileg nem volt ilyen hosszú a fal, ennek a ferde résznek a helyén egy domb volt (a nyárvégi képen még látszik a helye, ahol nincs fű). Ezt mi önkéntesek hordtuk el és közben irgalmatlan mennyiségű építési törmeléket rostáltunk ki a földből. Valaki néhány évtizede, amikor a vár még nem a közösségé volt, jórészt sittből építette a dombocskát. A most elkészült fal mögött fog felfutni a lépcső a házhoz. Jövő tavasszal talán elkezdjük felépíteni.

A harmadik szerplő egy ősrégi lépcső, amit a ház keleti oldala mögötti lejtő megtisztításakor találtunk. Egy hétig írtottuk a növényzetet és a munka vége felé bukkant elő ez a kis régiség. Nagyon megörültünk a felfedezésnek, de aztán a munkavezetőink elmondták, hogy az önkéntes évfolyamok visszatérő munkája a keleti lejtő megtisztítása, így már egy párszor felfedezték. :) (Kicsit már kezdi visszahódítani a természet így ősszel.)

A következő dolog nem annyira lépcsőzetes, de annál érdekesebb. Ilyet én még nem láttam. A ház tetőterében lakik a közösség evangélikus lelkipásztora (aki a kirendelt lelki vezetőm) és az ő családja, két macskával. A cicák otthona tehát fent van, de azok előszeretettel tartózkodnak a kertben, meg az erdőben is, a ház közös részeiből azonban ki vannak tiltva, így a lépcsőházat sem használhatják. Ennek a tákolmánynak a segítségével jutnak fel a másodikra és a nappali ablakát szokták kaparni, meg vinnyognak közben, hogy beengedje őket valaki. A múlkor kinéztem onnan fentről az ablakból és megcsodálhattam a macskák rátermettségének bizonyítékait: a kis lépcsőfordulókban összegyűjtött egérmaradványokat. Esős idő volt... nem részletezem, de azért jó tudni, hogy a macsekoknak hála, ezek az egerek élve nem jutnak be hozzánk.

Az utolsó lépcsőt, amiről még írok én bevallom nem értem. (Egy hozzáértő liturgász, vagy építész hozzászólhat.) Mint ahogy a templomok túlnyomó többségében, úgy a mi kápolnánkban is, a szentély szintben elkülönül a templomhajótól. Azonban valami oknál fogva itt a szentély nem kiemelkedik, hanem alacsonyabban van. Egy lépcsőfokkal. Majd megmakkantam amikor először megláttam. Nem csak azért, mert majdnem elharaptam a nyelvem, mikor a lábam beledöngött a mélyedésbe (nem számítottam rá); szerintem egy szentély egyszerűen nem lehet alacsonyabban, mint a templom többi része, vagy rosszul tudom? Mindegy. Nem láttam, hogy a kápolna hogy nézett ki belülről a felújítása előtt, mindenesetre teteje nem volt az utóbbi pár évszázadban. Lehet hogy valami evangélikus rafinéria van a dologban, de akár az is lehet, hogy eredetileg is így volt a padló és valami kiegészítővel használták a szentélyt. Mindenesetre árulkodó, hogy a valamikori pasztofórium (falba épített tabernákulum = Oltáriszentség tárolására való szekrényke), meg a keresztkút mélyedése kényelmetlenül magasan vannak.

Ez a kápolnánk szentélye, itt még szép napos időben. Balra az egykori pasztofórium, jobbra a keresztkút helye.

Ezen a tegnap készült fotón már jobban érzékelhető a lépcső (meg talán a különleges "oltár" is).

És tessék, a szentélyből kifelé fotózva. Nem sokkal, de mélyebben van.

Van még itt valami. A kiskert, amit folyamatosan bővítünk. A képeken megint a nyárvégi és a tegnapi állapotban lehet gyönyörködni. (Találd meg és karikázd be mind a 150000 különbséget!)

Ilyen munkáink vannak.