először nehezebb, utána könnyebb

Van egy német mondás, miszerint "minden először egy kicsit nehezebb lesz, mielőtt könnyű lenne". Nem nagyon értettem, hogy pontosan mit jelent ez, de a múlt hét mindent megváltoztatott. Egy példaértékű esemény megvilágosította a mondás értelmét.

Az asztalos főnökömmel a közösség egyik házánál leszedtük a fából készült erkélykorlátokat, mert már rossz állapotban voltak. Néhány napba telt, mire lecsiszolgattam őket és ezalatt a főnök újragyártotta azokat a részeket, amik már teljesen tönkrementek. Ezután elkezdtük a lécek újrafestését és ekkor jött közbe egy kisebb munka, ami elég sürgős volt: az egyik családnál a fürdőszobában elkezdett vizesedni a padló a zuhanytálca körül, így gyorsan fel kellett újítani a szilikon fugázást. A főnököm jól ért a szilikonfugázáshoz is, de nem nagyon szeret vele bíbelődni, úgy állt hozzá, hogy egy napra felfüggesztjük a famunkát és gyorsan letudjuk a kellemetlen fürdőszobázást.

Kivonultunk a helyszínre és a régi szilikonfugák eltávolításakor jött aminek nem kellett volna: a fugával együtt jöttek fel a csempék a zuhanyzótálca körül. A csemperagasztó egy szétrohadt gipszkartonfalhoz rögzítette a kerámialapokat. Jött a fal is a csempékkel együtt.

Ekkor hangzott el a mondás a főnököm szájából és passzolt, mert először egy "kicsit" tényleg nehezebb lett. Most az eredetileg tervezett 1 nap helyett már egy hete dolgozunk a fürdőszobában és még nincs kész. A falat megbontva kiderült, hogy az egész gipszkarton szerelvény rosszul volt szigetelve, vagy talán nem is volt, így az egész tönkrement. A faoszlop, ami a fal egyik sarkát adta, szétmállott a kezemben, amikor megfogtam. Kinyitottuk az egész sarkot a zuhanyzó körül, majd, hogy a mondás még igazabb legyen a család szólt, hogy ha már úgyis szétszedtünk mindent, akkor ők inkább egy kádat kérnének a zuhanyzó helyére. Rendben. Kidobtuk a régi zuhanyzót, szétbontottuk az egész sarkot a fürdőszobában, újragipszkartonoztunk mindent, szanaszét szigeteltük az új részeket, majd a megrendelt kádat is beépítettük, mert a közösség másik mesterembere, aki a kád beépítését vállalta aznap pont beteg lett, mikor megjött a kád. Most, a hétvége előtt egy kőműves felfalazta a kádat, meg csempézett is, szóval jövő héten kezdődhet a fugázás, amit eredetileg terveztünk.
Egyébként én nagyon élvezem a helyzetet. Örülök a változatos melónak, egyszer erkélyen vagyunk, utána meg fürdőszobában, sok mindent láthatok. Egyedül szegény főnökömet sajnálom, mert ő nem nagyon örül ennek a váratlan építkezésnek. Ettől függetlenül a mondása igaz, mert ezek után igazából tényleg könnyebb lesz, hisz a jó időnek ezzel a héttel úgy tűnik vége van, lassan átveszi az uralmat a tél, így nem fogjuk tudni tavasz előtt felszerelni az erkélykorlátokat, nem kell velük sietni. :D

Erre a helyzetre nagyon bejött a mondás sőt, vannak arra utaló jelek is, hogy nem csak a fizikai, de a lelki dolgokra is igaz. Valahol láttam egy plakátot, ami valamilyen keresztény rendezvényen való részvételre buzdított. Már azt se tudom, hogy koncert, vagy beszélgetés volt az esemény, de a szlogen valahogy megragadt a fejemben: "A bátorság olyan félelem, ami megtanult imádkozni." - itt is megvan a sorrend, először nehezebb, aztán könnyebb.

Hol a hal?

3 nyelvet tanultam meg úgy, hogy összefüggő mondatokat tudok velük alkotni. A magyart, a németet, meg az angolt. Különböző szinteken. Az az elképesztő lehetőségem adódott, hogy egyszerre mindhármat tudom gyakorolni... de ezt sokszor inkább fogyatékosságként élem meg, mert...

Ugye?

Már bizonyára írtam, hogy 3 lakótársam van az új lakásunkban és az egyikük orosz. Nos Szása nem tud még olyan jól németül, angolul viszont elég folyékonyan beszél. (Nyilván oroszul is :) de a mi sulinkban, mikor még általános iskolás voltam, pont abba az évfolyamba tartoztam, akik már éppen nem voltak kisdobosok, az úttörőségről is éppen lecsúsztunk /de sajnáltam pedig, ezt az alumíniumcsatos övet/ és nekünk adatott meg elsőként a lehetőség, hogy idegen nyelvet választhassunk. Orosz és német közül kellett... így én egy kukkot se tudok Szása anyanyelvén.) Öhm, szóval... Szásával gyakran angolul kell beszélni, mert még nem biztos, hogy a németet jól értette. Így előfordul néha, hogy németről angolra fordítok neki és ilyenkor jön a képbe a magyar. Megfigyeltem, hogy ha éppen angolul beszélek vele és közben valaki németül kérdez valamit, akkor elkezdek magyarul beszélni nekik. Az agyam kifolyik ettől.

De a magyar gyönyörű nyelv. Mikor néha a németek rákérdeznek, hogy meséljek már valamit a magyar nyelvről és elmagyarázom nekik, hogy nálunk nem kell minden mondatot telerakni személyes névmással, meg létigével, meg hogy nálunk ragok vannak a szavak végére ragasztva a különálló prepozíciók helyett, akkor csak néznek. Elcsodálkoznak, mikor elmagyarázom nekik, hogy ez azért jó, mert amihez náluk egy teljes mondat kell, azt mi egy szóval is el tudjuk intézni anélkül, hogy kevesebbet jelentene. Azt is érdekesnek találják, hogy nálunk nincs külön számnév a 11-re, meg a 12-őre, csak tízig vannak speciális szavak (jó persze húsz, harminc, száz...ne kötekedjen senki, ;) ) és amikor mondom, hogy az embernek 10 ujja van... és az a meglepetés az arcokon: "jé tényleg!" :)

A szobatársam, Dárió is nagyon érdeklődő. Néha a kezébe adom a szótárat, hogy keressen benne szavakat, amik tetszenek neki. Amiket eddig összeválogatott: kerti törpe, boszorkány üldözés, erkölcsi prédikáció. Látni, hogy a szóösszetételekre specializálódott. :) De amúgy szereti a közmondásokat is... valahogy kiderült, hogy vannak majmos közmondásaink és akkor megtanulta, hogy "örül, mint majom a farkának.", meg hogy "most ugrik a majom a vízbe."... egzotikus így kezdeni egy nyelvet.

És igen, a legenda igaz: a németek nem tudják elismételni a következő magyar mondatot: Hol a hal? Tényleg nem, vagy csak nehezen, sokszori próbálkozásra... ritka, akinek elsőre sikerül. Náluk csak "Á" van, a mi "a" hangunkat nem ismerik és vannak olyan német szavaik, ahol az "o"-t hasonlóan ejtik ki a mi "a" hangunkhoz, így nem nagyon tudják a magyar beszédben megkülönböztetni a két hangot. A "hol a hal?" egy nagyszerű példa erre. Amikor arra kérem őket, hogy mondják utánam, akkor vagy "Hal a hol", vagy "Hol a hol" lesz belőle, aztán lassan megismétlem, akkor elmondják kétszer jól, de harmadjára már megint "Hol o hol" lesz. Szóval nehéz. :) (Annyira vicces ahogy erőlködnek rajta!)