Mainz reloaded

Megint Mainzban voltunk a hétvégén. Ezúttal is Írisszel mentünk, de a szobatársam Wanja is elkísért minket. Szerintem azért jött mert nem tudta, hogy mire vállalkozik, pedig mondtam neki, hogy magyarok közé megyünk, meg, hogy sokáig leszünk ott.
Írisz baráti körébe csak este mentünk, a délután megint a városnézésé volt. Írisz 15 évig élt Mainzban, így elég behatóan ismeri; nem tudom hogy tudunk-e még annyiszor elmenni ebbe a városba, hogy Írisz már ne tudjon valami újat mutatni. Most a Rajnaparton sétáltunk. Itt Németországban már lassan egy hete tavaszi idő van, napközben tartósan 10 °C fölött van a hőmérséklet, és ez persze a hóra is hatással volt. Nameg a Rajnára... nem csak Pesten szokás lezárni a rakpartot. Még Írisz sem látta ilyen magasan a folyót, meg az a jó pár katasztrófaturista se, akik folyamatosan fényképezték a hömpölygő vizet. Ahogy így elnéztem a dolgot, a Rajna is olyan Duna-típusú áradást produkál egyébként: ki méltóztatik fáradni a medréből.
A másik dolog amit még megnéztünk, a Guttenberg múzeum volt, ami a könyvnyomtatás születését és történetét mutatja be, meg különféle időszaki kiállításoknak is helyet ad. A legérdekesebb rész mindenképpen az idegenvezetés eleje volt, amikor is az idegenvezető szupernagyi, Guttenberg elnagyoltan rekonstruált műhelyében kezelésbe vette az öreg nyomdagépet és kinyomtatta nekünk a János evangélium első oldalát. Képek alant.

Itt keni rá a nagyi a festéket a fémből öntött sablonra.

Itt a kész mű, amit el is ajándékozott a közelben ólálkodóknak.

Ez maga az ősnyomdagép, vagyis az a része, ahová a merített papírt kell tenni, a háttérben pedig a betűsablonok kis fakkjai, meg a különböző színű festékek.

A néni még öntött nekünk egy "g" betűt is, hogy megmutassa milyen gyorsan szilárdul meg az a speciális olvasztott fémkeverék, amit Guttenberg kísérletezett ki. 3 mp-el a folyékony fém formába öntése után, a mama már le is kapta az öntőformát a betűről és kész is volt. Körbeadta. Előttem ketten fogták meg, mire az én kezembe került, már hideg volt.
Meséltek még róla, hogy a nyomtatás feltalálása előtt egy Bibliamásolat elkészítéséhez 3 évre és kb. 6000 kecske, vagy birka bőrére volt szükség (a pergamenhez). Guttenberg 1 év alatt 189 bibliát nyomtatott ki papírra... és ha még nem hökkentem volna meg eléggé, akkor Írisz mellettem kapásból bemondta, hogy ez hány ezer százalékos teljesítménynövekedés. :)

Este mentünk a magyar körbe. Itt kezdődött Wanja kálváriája. Na nem azért készült ki, mert nem tetszett volna neki a társaság - nagyon is; még ma, két nappal később is emlegeti a vendéglátó házaspárt, hogy milyen rendesek voltak - a nyelv, az fárasztotta le. Mindenki beszélt németül, de a társalgás magyarul folyt és Írisz fordított Wanjának, mert ilyen hozzászólásos körbeszélgetés volt. Ő persze mindenáron meg akarta érteni a nyelvünket, folyamatosan kereste, hogy milyen szavakat tud esetleg felismerni, de... :) ugye ez nem az a nyelvcsalád, amiben ő otthonosan mozog. Azt mondta, hogy kezdi megérteni, hogy én milyen helyzetben vagyok itt kinn nyelvi szempontból. Jól esett, hogy ilyet mondott, de az ára az volt, hogy jól elfáradt szegény. Nem kapott kedvet a magyar tanuláshoz.