túráztunk hidegben, melegben

Csütörtökön délután túrázni voltunk. Átgyalogoltunk a szomszéd kisvárosba Michelstadtba. Erdőn, hegyen át, hóban, hidegben... de jó volt. Szép a táj erre. Annyi domb van, hogy még így 5 hónap után sem alakult ki a környékről a térérzetem. Ha borult idő van (csütörtökön az volt) nem igazán tudom, hogy pontosan merre is megyünk égtájilag. Szóval azt se tudtam pontosan merre meg mit látunk, de nagyon szép volt. Sok helyen amikor felmegy az út egy egy hegyre, aztán kanyarodik egyet mindjárt egy új völgybe lehet belátni.
Sajnos ezekről nagyon nem, lehet szép képet csinálni, de azért van itt kettő, amit meg tudok mutatni a túráról.

Ekkorka volt a hó. Wanja, a szobatársam zöldben... itt már kiheverte, hogy a magyarok megverték a németeket kézilabdában.

Ez a tölgyfa valami óriási; egy kopár dombtetőn áll és tekintélyt parancsol.

A kisvárosban felkerestünk még egy hagyományos sörfőzdét, ahol a helyi sör mellé megettem egy eredeti német "fehér főtt kolbászt". Ez ilyen bajor specialitás, ha jól tudom és nem rossz. A nevéhez híven teljesen fehér színű és finoman van fűszerezve. Teljesen biztos, hogy vízben főzik, mert abban is szolgálták fel. Egy nagy fehér biliben volt, először azt hittem, hogy levest hoznak a kolbász helyett... fogalmam nincs miért hozták a főzővízzel együtt, mert nem kellett se meginni, se semmi, csak kivenni belőle a főtt kolbászt. Ez is biztos valami precíz német hülyeség. A lényeg, hogy finom volt és jól esett.

A hétvégén pedig a trópusokon voltam túrázni. Legalábbis Mannheimban, az ottani botanikus kert üvegházában töltöttem egy délelőttöt. Robert, a munkavezetőnk ment a családjával és minket is hívott. Szeret a zöldben lenni télen is, és azt kell mondjam igaza van, mert tényleg jó a meleg, párás levegőben mászkálni, meg élő lombot látni.

Fényképezem, ahogy fényképez

Van egy üvegház, ahol lepkék vannak szabadon. Ez itt, ha kinyitja a szárnyait, akkor kb. akkora mint egy veréb.

Ilyen a park, ahol az üvegházak vannak. A végében van a mannheimi tv torony.

Ezen a kis trópusi túrán pihentem ki végleg a 16 km-es téli gyaloglást, ami csütörtökön volt. Robert gyerekei is ott voltak és jól fokozták a hangulatot az üvegházban. Voltak terráriumok is kígyókkal, meg gyíkokkal itt ott az üvegházakban, meg ugye a lepkék, de még akvárium rész, meg vidrák is voltak... és a kis Aaron minden új állatnak külön köszönt. Már egyre ügyesebben tud beszélni és nekünk is minden nap, mindig köszön, ha összefutunk, de most jöttem rá - ahogy az állatokat is üdvözölte - hogy nem nevelve van rá, csak egyszerűen nagyon élvezi, hogy bárkivel felveheti a kapcsolatot, ha mond egy "Helló"-t. Hát az üvegházban egyedül a vidrák kezdtek el sikongatni, mikor Aaron rájuk kiáltott. Nem tudom eldönteni ki ijedt meg jobban. :)