Múlt hétvégén utaztam és megint a gyors vonatot vettem igénybe. Gyorsultunk a múltkori alkalomhoz képest: Nürnberg és München között meglpétük a 300 km/h-t. Egészen érdekes volt. Először arra lettem figyelmes, hogy elcsendesedik a vonat, aztán ránéztem az egyik kijelzőre, hogy ugyan mennyivel mehetünk, hogy így lenyugodott a szerkezet és akkor már 270 felett voltunk és egyre gyorsultunk. Kinéztem az ablakon és a vonathoz közeli dolgokat már nagyon kellemetlen volt nézni, a távolabbi fák, meg házak meg valami elképesztő gyorsasággal tűntek el. Kicsit olyan érzés volt, mintha hajlékonnyá vált volna minden. Mintha a sínek megnyúltak volna a vonat alatt, az meg vasalta volna őket. Amikor autóval gyorsan megy az ember, akkor is lehet valami ilyesmit érezni. (Találtam egy videót, ami valamennyire megmutatja, hogy milyen ilyen gyorsan menni... akinek van 10 szabad perce, szereti az autókat és valamennyire ért angolul, az nézze meg. Meg vannak a neten vonatos videók is. Itt egy, ahol egy olyan vonat megy 300 km/h-val, amilyenen én is ültem. Érdemes rajta figyelni a kábeleket tartó oszlopokat, amik úgy néznek ki, mintha 5 méterenként állnának, pedig, ha valaki kimegy a sínek mellé és lelépi a távolságot közöttük... Ez is egy szép videó a vonatról.)
Megtapasztalhattam hát, hogy mire képes a német vasút, ha a gyorsaságról van szó, tegnap előtt azonban azt is sikerült, hogy mire képes, ha a lassúságról. Ugyebár az első vonatozásomkor meg akartak büntetni, mert nem volt minden megfelelő a jegyemmel, de aztán írtam nekik levelet, meg elküldtem nekik az ártatlanságomat bizonyító papírokat, ahogy kérték. Egy darabig még a válaszukat is vártam, de aztán azt gondoltam, hogy itt is olyan magyar módon mennek a dolgok: bizonyára megnézték, amit küldtem és úgy gondolták, hogy ilyen apróságokkal nem éri meg foglalkozni. El is felejtettem már az egészet. Ám 5 hónappal a történtek után csak jön egy levél, otthonra, Magyarországra, mert anno úgy gondolkoztam, hogy nem "könnyítem meg" a dolgukat a német elérhetőségemmel. A levélben leírták, hogy megvizsgálták a történteket és megállapították, hogy a jegyem - bár a vonaton nem tudtam bizonyítani, de - érvényes volt, és ezért részemről nem áll fenn fizetési kötelezettség irányukban. (Rendkívül körmönfontan volt megfogalmazva a levél, alig tudtam kisilabizálni, hogy mit is akarnak, de az már kezdettől fogva biztató volt, hogy pénzösszeg nem szerepelt a német szövegben és csekk sem volt mellékelve.)
Szóval 5 hónap. Ezt nevezem átfutási időnek. Szinte látom a szemem előtt a német bürokraták tömegeit, akiknek a keze alatt átfutott az ügyem. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyien dolgoznak itt a közigazgatásban... de legalább a vonatok gyorsak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése