tizenegyesek nem...

... de hosszabbítás az lesz. Pontosabban van, 2011 szeptember 2-ától.

Az előző évben sok minden történt. A vége felé már leginkább olyan dolgok, amikről nem számoltam be. Arról a folyamatról sem írtam semmit, hogy miként döntöttem el, hogy meghosszabbítom a németországi tartózkodásomat.

Azzal kezdődött, hogy a közösségben a lelki vezetőim felajánlották, hogy még egy évet maradhatnék, ha gondolom. Magam is tisztában voltam vele, hogy emberi, lelki szempontból sokat profitálhatnék egy ilyen hosszabbítással, de nem voltam biztos benne, hogy megengedhetem-e ezt magamnak. Sokat gondolkodtam a dolgon, tanácsot is kértem olyan emberektől, akiktől már sok józan javaslatot kaptam. Végül úgy döntöttem, hogy maradok és megpróbálom keresztülvinni az ügyet Püspök atyánál és az egyetemen. Nevetségesen hangzik, de nekem ez nem volt könnyű. Néha bátorkodom jelként értékelni, hogy papnövendék meg egyetemi hallgató maradhattam.

Az okaim - mint ahogy utaltam is rá - egyszerűek: az elmúlt egy évben úgy érzem sokat épültem, ezt szeretném még folytatni, hogy hitben és emberségben fel tudjak nőni azokhoz a feladatokhoz, amik az életemben még várnak rám.

Kívülről sokféleképpen lehet a döntésemet értelmezni. A nyáron sok emberrel beszéltem róla, hogy maradok és a vélemények sokszínűségével kápráztattak el. Mindent tudomásul vettem és igazság szerint mindenre számítottam is. A bizalom mércéjének tekintem ezeket a véleményeket. Tudom, hogy mit csinálok, tudatosan és Istenbe vetett bizalommal döntöttem... csak az tudja elfogadni ezt, aki ugyancsak bízik Őbenne.

De minek dramatizálom itt túl a dolgot? Nagyon örülök a második évkezdésemnek itt Reichelsheimban. Az első hónap, szeptember már el is telt és sok lehetőséget adott a belső munkára... Új munkahelyem van, asztalossegéd vagyok. A főnököm azt mondta, hogy mindig kell, hogy legyen nálam colstok. Már kiskoromban is nagyon szerettem hajtogatni ezt a mérőeszközt, ha a kezembe került, most meg kaptam egy vadonatújat és mindig magamnál kell hordanom a munkaidőben. Hát képzelhetitek milyen jó ez! :) Belsőleg is így élem meg ezt az új évet.