kincsek

Amióta itt vagyok Németországban és dolgozok, az egyik leggyakrabban végzett munkáim egyike a földrostálás. Itt a hegy tetején, ahol lakunk olyan föld van, ami tele van mindenféle kövekkel, meg törmelékkel. Amennyiben virágágyásokhoz, vagy füves területek kiegyenesítéséhez kell a föld - és az esetek többségében ilyen dolgokat csinálunk - akkor bizony le kell rostálni a földet, hogy a sok kő, meg törmelék ne zavarjon be a növényeknek, meg nekünk se, amikor előkészítjük számukra a terepet.
A munka ilyenkor úgy zajlik, hogy csákánnyal (Keresztvégű csákányt használunk, aminek az egyik felével a gyökereket lehet elvágni, a másik felével meg a földet lazítani.) megbontjuk a talajt, aztán a fellazított földet rálapátoljuk a rostára, ami egy talicskára van ráfektetve. A rostán áthullik a tiszta föld a talicskába, a kövek meg felül maradnak és a talicska mellé helyezett ládába lehet söpörni őket.
A köveket szoktuk szortírozni is. A munkavezetők utasításai szerint a "gyerekfejnél nagyobb" méretű köveket külön kell gyűjteni, mert azokat fel lehet használni a várfalak felújításához. Elég morbid, de ez a szabatos megfogalmazás.
Persze ez eddig nem valami nagy szám. A dolog érdekes része ott kezdődik, amikor nem kövek maradnak fenn a rostán.
A mostani munkahelyünk tavaly még egy domb volt. Azóta viszonylag egyenes és virágágyások meg terméskőfalak épültek a területen. Minden hónapban vissza-vissza térünk portánk ezen csücskébe valamit kiásni (most lépcsőnek ásunk alapot, meg dréncsőnek árkot, meg virágágyásnak készítünk helyet) és újra meg újra szembesülünk a ténnyel, hogy ezen a területen úgy ötven éve gyakorlatilag egy teljes fürdőszobát ástak el.

Most így néz ki az ásatásunk - korábban ez a terület egy magasabb domb volt.

A kádat még nem találtuk meg, de a kövek fele csempe. Folyamatosan kerülnek elő a különféle üveg, meg porcelándarabok, amik tükrökből, lámpaburákból, meg mindenféle nagy kancsókból származnak. A legérdekesebb tárgyak többnyire azok, amik egészben kerülnek elő...

Ezek különböző parfümös, meg orvosságos üvegcsék. A fehér olyan régi, hogy még menete sincs. A jobb szélső, meg márkás:

Nivea.
A porcelán kategóriában is érdekes dolgok vannak:

Ez egy értékes WC lehúzó... porcelánból, meg egy porcelánbili széle, amin a kastély ábrázolása is látható. ezek is a föld alatt voltak. Meg az ásványvizes üveg porcelán kupakja is:

A fém kategóriában többnyire felismerhetetlenségig szétrozsdásodott zsanérok, meg pléhdobozok kerülnek elő, de az is kiderült fürdőszobát annak idején fém szerszámokkal bontották le:

Íme az összecsukhatatlan harapófogó (annyira rozsdás). A másik egy vasból készült ajtózáró rúd vége, amit pont ma találtunk.
Nem fényképeztük le a fél pár zoknit, meg a munkáskesztyűket; arra várunk, hogy a hozzájuk tartozó hulla is előkerül és akkor majd együtt örökíthetjük meg őket.
A hatályos jog szerint Németországban minden kincs, amit 30 cm-nél mélyebben találnak a földben az állam tulajdona, így az itt felsoroltak is. Most egy évig gyűjtögetem, meg tárolgatom őket, aztán majd törvénytisztelő ember módjára valahol újra elásom őket... vagy feladom őket Angélának postán.