ohne Risikoaktivität

Már említém, hogy a betegbiztosításomban az áll, hogy nem végzek kockázatos tevékenységet. Nos, poénból tényleg megkérdeztem a munkavezetőmet, Robertet, hogy hogy is van ez, és ő azt mondta, hogy igazság szerint itt semmi sem minősül kockázatosnak. Hát kiderült, hogy ez a Robert (akinek a két kisgyerekéről már írtam) igen laza csávó a kockázatok megítélése tekintetében.

Csütörtökön az volt a délelőtti Arbeit, hogy az egyik várfal tövében meggyűlt földet elhordjuk. Kezdi ott Robert magyarázni, hogy ne másszunk rá a földkupacra, hanem óvatosan oldalról bontogassuk a csákánnyal, meg az ásókkal, meg mindig csak egy kicsit haladjunk előre, ugyanis tavaly már dolgoztak ezen a területen és több gránátot, meg lövedéket is találtak. :) Mindenki felröhögött, azt hittük poén... de nem. Még azt is elmagyarázta, hogy ha tényleg előkerül valami komolyabb muníció, akkor mit csináljunk vele, hogyan érjün, vagy ne érjünk hozzá, kinek szóljunk... stb. Pfff. Ez aztán a kockázatmentes tevékenység. :) És tényleg: a munkakezdés után fél órával meg is lett az első pirotechnikai eszköz. Egy patronos játékpuska kis műanyag patrongyűrűje fordult ki a földből. Nem kell ecsetelnem, micsoda precizitással helyeztük el a lőszergyűjtő vödörbe a "veszélyes" zsákmányt. Aztán később tényleg találtunk komoly dolgokat is: előkerült néhány puskához való lövedék, meg egy két szanaszét rozsdásodott füstgránát. Még nem fejeztük be a munkát, a föld nagyobb része még ott van... biztos találunk még ezt azt. És bár havonta hallottam eddig is a hírekben, hol, mekkora világháborús bombát találtak, meg hány embert telepítettek ki, aztán meg vissza, miután nem robbant fel semmi, azért a betegbiztosítóm nem biztos kockázatmentesnek minősítené ezt a feladatot.