Szentmise

Most már minden hétvégén el tudok menni Szentmisére. Tegnap is voltam. Mesélek erről is egy kicsit, hogy tudjátok milyen itt a világ.
A templom kívülről úgy néz ki, mintha fekete fehér építőkockákat dobáltak volna össze. Valami modern izé... a falu két evangélikus temploma két kis ékszerdoboz, az egyik pl. még gótikus stílusban felépített részekkel is rendelkezik (a torony két alsó szintje), de a katolikust én csak atomerőműnek hívogatom; egyszerűen úgy néz ki. Kívülről még el is menne, de a belseje... a külsejéről esetleg teszek majd fel képet, bár nem tudom mennyire lehet lefényképezni, mert nagyon megbújik a növényzetben (nyilván a falubeliek is inkább takargatnák már), de a belsőről biztos nem lesz kép. Az nem a magyar barokk templombelsőkön eddződött szemeknek való. Leírhatatlanul ronda. A tabernákulumot valami fémből önthették, két nyers betonfal közé van befüggesztve, és úgy néz ki, mint egy teherautó motorja és kerékfelfüggesztése egybeheggesztve. Az oltár nem mozdítható, természetesen szembemiséző, egy óriási márványdarab, annyira nem csúnya, de felette van egy bődületes világító-szerkezet. Olyasmi hatása van, mint amikor a régi kocsi-, meg szekér-kerekeket csillárrá alakítják a  kocsmákban, csak sokkal nagyobb és sokkal rondább. Ez is ugyanabból az idétlen öntött fémből van és mindenféle felismerhetetlen szimbólumok vannak rajta. Annyit már megértettem, hogy a középen a szerkezet csúcsán egy óriási fémbirka áll, de azt is alig lehet feilsmerni.... elég erről ennyi.
A liturgia érdekes. Már négyszer voltam vasárnapi misén, de az ordináriumot (az Uram irgalmazz, a Dicsőség, a Szent vagy és az Isten báránya kezdetű énekeket értem ezalatt, amiknek úgy általában el kellene hangozni egy vasárnapi misén) még csak most hallottam először, úgy örültem neki, majdnem sírtam! :) Eddig népénekek voltak helyette, mindeféle bárgyú szövegekkel.
Arról, hogy hogyan énekel az atya a brutális méretű hallókészülékével, inkább nem ejtenék szót, de amúgy tisztességesen készül a prédikációkra, meg kedvesnek tűnik. Bár amikor tegnap meggyóntam nála, meg megpróbáltam bemutatkozni, annyira nem volt oda meg vissza tőle, hogy magyar papnövendék vagyok. Majd lehet, hogy mekérdezem, hogy beállhatok-e ministrálni, csak előbb meg kell figyelnem, hogy a többiek hogyan csinálják, mert elég bonyolult... sokat mászkálnak mindenféle kacifántos útvonalakon, hogy ellássák a szolgálatot.
Szóval ilyesféle tényezők kísérik itt a katolikus szentmiséket.
Tolkientől származik a gondolat, hogy ha egy Szentmisén valóban Jézussal akarsz találkozni, akkor menj egy olyan templomba, ami nem szép, ahol a hívek beszélgetnek a mise alatt és seki sem énekel, meg ahol a pap félrebeszél. Akkor ott már tényleg nem marad más a miséből, mint Krisztus. - Önkénytelenül is eszembe ötlött ez a gondolat, de hála Istennek azért ebben a közösségben még nem ilyenek a körülmények, meg igazából papnövendékként kissé zokon is veszem a neves író véleméynét, be kell valljam azonban, hogy megtapasztaltam a világegyház csodáját; azt, hogy bárhol a világon elmehetsz egy katolikus misére és otthon vagy.