Tobias

Tobi, a következő delikvens, akit bemutatatok, már a második évét tölti itt önkéntesként. A tavalyi év februárjában kérdezték meg, hogy akar-e maradni, és ő úgy döntöt, hogy marad. Szereti az itteni munkát, meg az embereket, meg kertészeti irányban akar továbbatnulni, és ehhez igen jó gyakorlat már előre ez az önkéntes év; később a fősulin be is számítják.

Egy hátránya van annak hogy maradt: Christinának hívják. Hogyismondjam... az itteni önkéntesség egyik fontos feltétele, hogy aki itt akar tölteni egy évet, annak nem szabad szerelmi kapcsolat kiépítésébe kezdeni. De tényleg nem. Tobi szegény a tavalyi döntése után nem sokkal szerelmesedett meg, így most másfél év várakozásra van ítélve. Elképesztő kemény gyerek, nagyon határozottan és nyilítan kezeli ezt a témát. Elképesztő.

Egyébként múlt héten ünnepeltük idén másodszor Tobi szülinapját.  Az első ünneplés akkor volt, amikor júliusban itt voltam ismerkedni. Akkor még az előző évfolyammal ment a szülinapozás. Most az újakkal is meg kellett ünnepelni Tobit, mert a szülinapja pont az augusztusi nyáriszünetbe esik. Ebben a közösségben egy sarkallatos pont a születésnap. Mindenkiét szertartásosan megüljük. A születésnap reggelén különleges ünnepi reggeli van, mindenféle rituálékkal (itt pl. nem fülhúzogatás van, hanem az ünnepelt beleül egy székbe és annyiszor fel kell emelni, ahányadik évét tölti.), a szülinapos állítja össze a déli menüt is, (Tobinak hála, csütörtökön nagyon jó kaja volt) és este van a "születésnapi mese". Mindenkinek másfél órában, képekkel, meg mindenfélével aláfestve el kell mesélnie, hogy hogyan lett belőle az az ember, aki... egészen a kisgyermekkortól. Szóval ezért van idén két szülinapja Tobinak, hogy mindenki végighallgathassa az élettörténetét. Komoly dolog ez, mert itt mindenről szó van, nem csak a szép dolgokról. Csak az jöhet el, aki a szűk közösséghez tartozik, vagy akit Tobi még meghív, és senki más. (Pl. amikor nyáron itt voltam, akkor, csupán vendégként én sem nézhettem meg Tobi szülinapi meséjét.)