Eber

Berlin mellett voltam a hétvégén, Eberswaldéban. Itt lakik Martin, a német barátom a családjával.: a feleségével Brittával és a kislányukkal, Rékával.
A településnév: Eberswalde egy szóösszetétel. Jelentése: hím vaddiszók erdeje. Sokat sétáltunk a hétvégén Kandisznókerdején és tényleg egy nagy erdő határolja egyik oldalról a várost. Itt ott bele is nyúlik a városba ez a nagy erdőség, de szerencsére vaddisznók nemigen járnak már benne.
Tényleg nagy szerencse ez, leginkább Réka miatt. Ő ugyanis az erdőbe jár óvodába. Nem, nem úgy ahogy mindenki elsőre gondolná... szóval nem az erdőben van az óvodaépület. Réka egy vándor-csoportba jár az oviba, ami azt jelenti, hogy a délelőttöt az erdőben töltik. Tegnap reggel, mielőtt eljöttem volna tőlük, Martinnal együtt vittük Rékát az "oviba". Kimentünk a város szélére, besétáltunk az erdőbe egy túristaösvényen és egy kis tisztáson már ott volt a többi gyerek az óvónénivel, meg a segítőjével (nem dadus, mert férfi volt... valami óvóbácsigyakornok). Kicsit sokkolt ahogy otthagytuk a kislányt, meg a többi gyereket. Nekem valahogy az öszönös érzésem az volt, hogy a vadállatok martalékává fognak válni, ha véletlen messzebb kószálnak a csoporttól, de Martin szerint már megszokták az erdőt, tudják hogyan kell benne mozogni, tudják, hogy fontos együttmaradni... ilyenek. Egész délelőtt játszanak, meg tanulgatnak az erdőben az óvónénivel, függetlenül attól, hogy épp kánikula, záporeső, tornádó, vagy méteres hó van; mindig kimennek. Az erdőben reggeliznek aztán délben besétálnak az oviba és megebédelnek, délután meg a néhány gyerek még a óvodaépületben marad, a többiek pedig hazamennek, mert már otthon vannak a szüleik. Réka is hazajárós, így ő gyakorlatilag csak az erdőbe jár oviba.
Nagy divat ez most Németországban. Mikor ma itt a várban elmeséltem ezt a dolgot, mondták, hogy itt Reichelsheimban is van egy ilyen vándor ovis csoport és lehet, hogy jövőre a kis Aaron is ilyen oviba fog járni, azzal a különbséggel, hogy az itteni csoport az erdőben ebédel és sziesztázik, tehát sose mennek az óvodaépület közelébe, még télen sem. Ez elképesztő, de állítólag jó, mert nem kerítéssel körbevett, mesterésges közegben vannak a gyerekek, hanem a természetben. Biztos az állatok is örülnek... főleg a ragadozók.