Frankfurti leves

A múlt héten egy komjúterspecialista végzett karbantartást a várban. Ez olyan jól sikerült, hogy néhány napig nem tudtam használni ezt a gépet, ahol a billentyűzetet át lehet állítani magyarra... persze rengeteg megoldási lehetőség létezik az ékezetek előcsalogatására a kölcsön-laptopok esetében is, de a kedv hiánya elég nagy korlátozó tényező. Állítólag úgyis túl sokat használjuk az internetet, szóval most legalább leállatm egy kicsit.
Egyébként nem is történt sok leírnivaló. A kisgyerekes család elutazott egy pár hétre, tehát az 5 év alattiak most egy ideig nem kavarnak. A múlt héten két nap alatt csákánnyal, nagykalapáccsal, meg légkalapáccsal szétvertem egy régi betonlépcsőt. (Természetesen nem azt, amit Márta régebben aprított fel; hegyen vagyunk, sok a lépcső.) Nagyon össze volt rakva, szidtam is azokat, akik építhették... de akkor még nem tudtam, hogy a lépcső helyén, meg az egész környéken még 3 napig folyamatosan 60 cm mély alapot fogunk ásni, hogy egy még brutálisabb betonszörnyeteggel alapozzuk meg a következő, magasabb és mozgássérültbarátabb lépcsőrendszert. - Ez történt ugyanis... hát hogy minket hogy fognak majd szidni 60-70 év múlva. Egyébként egészen lekötött ez a munka, mert bár kemény, mégis látványos. Most már benne van a beton az alapozás nagy részében, és decemberre kész lesz az egész lépcső, meg a mozgássérült rámpa, meg minden. Jajj, de jó lesz!

A múlt hétvégén voltunk Frankfurtban egy kisebb kiránduláson az önkéntestársaimmal. Voltunk a városban, megnéztük a felhőkarcolókat (egyenlőre alulról, de feltett szándékom, hogy ha jövőre határozottabban kitavaszodik, akkor fel is mászok néhányra), meg meglátogattuk az állatkertet. Nagyon jó volt. Ritkán jutok el állatkertbe és bár így utólag szerintem a Frankfurti nem egy nagy szám (a budapesti oda vissza lepofozza a szépség terén, az állatállomány meg laikus szemmel kb. ugyanolyasmi) mégis nagyon jó élmény volt. Végig hülyéskedtük az egész túrát: felváltva kerestük az érdekes állatokat és ha valaki talált valamit, akkor együtt mentünk kiértékelni, felpezsdítettük az állatsimogató unalmas hétköznapját egy két csoportkép készítésével (összeterelni nem sikerült a kecskéket, de néhánnyal sikerült 6-7 ember + 1 kecske típusú fotókat készíteni.)... meg ilyenek. Pár kép alant.

Németországban mindenre odafigyelnek. A felirat a szennyeződések azonnali eltávolítására szólít fel, meg közli, hogy ezt az utat nem takarítja, vagy szórja fel a közterületfelügyelet, így nem lehet őket beperelni, ha valaki elcsúszik a jégen, vagy valami máson, de szerintem az erőlködő kutyát bemutató piktogramm mindent visz.

Frankfurt... felhőkarcolók nagy mennyiségben. Nagyon jó. Még videó is van itt alul, bár elég kicsi, a szobatársam csinálta.

Ez a legmagasabb Frankfurtban. 300m.

Ezt a Bugattit még Berilnben fotóztam egy igényesebb VW szalonban. Frankfurtban az utcán is volt, de olyan gyorsan elhúzott, hogy fénykép nem lett róla.

Mi persze metróval közlekedtünk. A frankfurti és a budapesti metró között az a különbség, hogy nem azért nehéz benne a tájékozódás, mert nincs jól kitáblázva.

Ez már az állatkerti séta egyik gyöngyszeme. Olyan gyorsan úsznak ezek a fókák, hogy ez a legjobb kép, amit sikerült róluk lőni. (Azok egyébként szerintem csak levegőbuborékok, de sok kutató más véleményen van. Az üveg nem ereszti át a szagokat, szóval a vita örökre eldöntetlen maradt.)

Itt a legelfogadhatóbb kecske-simogatós csoportkép. A lányok csinálták (ezért csak Márta látszik bal oldalon), a kecske, meg mindenáron menni akart, azért nem nézünk mind a kamerába.

Újabb csodás tábla... szerintem nem igényel magyarázatot. :)

 

A naplemente csodás fényviszonyai között hagyta el a vonatunk a várost a Majna hídján.

Ja, még valami. Most hétvégén lesz a falunkban, Reichelsheimban a Mesék és mondák hétvégéje. Ez a 15. alkalom, hogy így ősszel megrendezik ezt a kis ünnepséget. Különféle színielőadások, mesemondó verseny,  középkori kirakodóvásár, meg ilyesmik lesznek. Állítólag 20-50 ezer embert várunk a faluba, elég szkeptikus vagyok. Természetesen a közösség is részt vesz egy két standdal és mi is egész hétvégén dolgozunk. Nem fogjátok kitalálni, hogy mi lesz a feladatom. Mivel (sajnos) kiderült, hogy jól rajzolok, így én leszek az egyik, aki szombaton és vasárnap gyereksminkeket készít. :P Mindenféle állatarcokat fogok pingálni a gyerekeknek. Próbálok jó képet vágni ehhez a gáz feladathoz és felajánlom a szenvedéseimet.