munkatársak

Lassan fokozatosan igyekszem bemutatni az embereket is, akikkel együtt élek. Ma pl. Aaronnal és Arnilukával dolgoztam "együtt". Ők a Walther család gyerekei. Aaron 2 éves lesz most szombaton, Arniluka pedig már 4. Ők szórakoztatják a kastély lakóit és vendégeit.

Tegnap délután megint földet talcskáztam és Aaron is segített. Még nem beszél folyékonyan, de egy két embert már meg tud szólítani a nevén, a többi mondanivalóját pedig egy szóban szokta összefoglalni. Ez a szó a "runter" (magyarul: le). Szóval ahogy lapátolok, odatolja a kis talicskáját a lapát alá, és mutogat, meg mondogatja, hogy "runter, runter", ami ebben az esteben azt jelentette, hogy a következő lapát földet márpedig az ő talicskájába kell tennem. OK. Az én talicskám is pont tele volt már, szóval raktam egy két lapát földet az övébe, aztán mondtam neki, hogy jöjjön velem kiborítani a földet a tárolóba. Erre elémkormányozza a kis talicskát, hogy most ő fogja nekem mutatni az utat. (Itt kezdtem el pukkadozni a röhögéstől.) Tudta, hol a tároló, de azért hátra-hátra nézett, hogy jófelé megy-e, aztán mikor odaértünk, megállt a földkupac szélén, hogy oda szeretné borítani. Bólintottam, hogy ott jó, és erre pontosan ugyanazokkal a mozdulatokkal, ahogy az apja (Robertnek hívják és ő az egyik munkavezető.) szokta, precízen kiborította a talicskát. Ez a gyerek szeintem a talicskával született, mert amikor vége lett a munkaidőnek, és nem volt már mit lapátolni, teljesen kétségbeesett. Aztán még ma is "segített" nekünk a munkában, hol homokot, hol köveket, hol földet kívánt szállítani... elképesztő.

A nővére Arniluka se semmi. Most olyan korszakában él, hogy hol a macska, hol a hercegnő szerepét tölti be. Mindig szól, hogy épp most melyik állapotban van, és akkor ennek megfelelően illik hozzáálni. Teljesen készek ezek a gyerekek.